A többi újlatin nyelvhez hasonlóan a spanyol a latin ábécét használja. A latinban meg nem lévő (vagy írásban nem jelölt) hangok jelölésére digráfokat (CH és LL), valamint mellékjelet (Ñ) alkalmaznak (ez utóbbi lényegében a latin NN-ből alakult ki: a középkori szövegmásolók egyszerűsítési szándékkal a hosszú n-t egy fölé helyezett vízszintes vonallal jelölték, amelyet később hullámvonal váltott fel). A helyesírás nagyjából fonetikusnak (kiejtés szerintinek) tekinthető, bár történetileg őriz olyan betűket (például H, LL, V), amelyek a nyelvterület legnagyobb részén ma már nem jelölnek külön hangokat. Ezek közül az LL eredeti ejtését – [ʎ] – még őrzik néhol Spanyolországban, valamint Latin-Amerikában (Bolíviában, Közép-Kolumbiában stb.).
A spanyol helyesírás (Ortografía) különlegessége az újlatin nyelvek – és általában a latin betűs nyelvek – írása között, hogy a felkiáltó- és a kérdőjelet a vonatkozó mondatrész elé is kiteszik, mégpedig 180 fokban megfordítva: ¿Qué hora es?, preguntó. ’Hány óra van? – kérdezte.’ ¡¡¡Cuánta gente!!! ’Mennyi ember!!!
copyright (c) by: Mendíí.
forrás: wikipedia. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
