A szóhangsúly helye változó, de legtöbbször az utolsó előtti szótagra esik; ezen kívül jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet. A hangsúlyos magánhangzót ékezettel jelölik, kivéve az alábbi (leggyakoribb) esetekben:

• az utolsó előtti szótagon hangsúlyos (másodéles) szavakban, ha azok magánhangzóra, magánhangzó+s-re vagy magánhangzó+n-re végződnek, illetve
• az egyéb mássalhangzó végződésű véghangsúlyos szavakban.

Az ékezet ezen kívül jelentésmegkülönböztetésre is használatos, általában olyan azonos alakú szópárok esetében, amelyek közül az egyik hangsúlytalanul mást jelent: például tú – ’te’ és tu – ’a te…-d’ (birtokos determináns).

copyright (c) by: Mendíí.
forrás: wikipedia.