A magnhangzk rendszerben a sztenderd nyelvvltozatokban t – minden helyzetben tisztn ejtett – fonma /a, e, i, o, u/ ismert, amelyeket rsban hat bet: a, e, i, y, o, u jell; vagyis tulajdonkppen megegyezik a latin magnhangzkkal. A leggyakrabban elfordul magnhangzk az e s az a. A nylt [ɛ] s [ɔ] hangoknak a sztenderd nyelvvltozatokban nincs jelentsmegklnbztet szerepe (ellenttben az olasszal vagy pldul a portugllal), csupn az /e/ s /o/ allofnjaiknt fordulnak el bizonyos hangkrnyezetekben. Lteznek ezen kvl kettshangzk (diptongos), illetve – ritkbban – hrmashangzk (triptongos) is, amelyek mindig egy hangslytalan (rvid) i vagy u s egy msik magnhangz sztvlaszthatatlan kapcsolatai; ezekben az esetekben az i s az u flhangzknt – [j], [w] – valsulnak meg. A magnhangzk hosszsgnak a latinnal ellenttben – akrcsak a legtbb jlatin nyelvben – nincs fonolgiai szerepe, de a hangsly valamennyire megnyjthatja ket, fknt nylt sztagban s a sz vgn.
copyright (c) by: Mend.
forrs: wikipedia. |