A bikaviadal története, jelentősége
A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bika-kultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Mindazonáltal, többek szerint, a spanyol bikaviadal történetileg nem valószínű, hogy összefüggésbe hozható a római és görög állatviadalokkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna; Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt.

Spanyolországban és Közép-és Dél-Amerikában is sok folyóirat, könyv, film és műsor (szinte az összes spanyol tévécsatornán) foglalkozik ezzel a látványossággal.

Spanyolország legnagyobb bikaviadal arénája a madridi Plaza de Toros Monumental de Las Ventas, mely 23.798 néző befogadására alkalmas. A bikaviadal-időszak körülbelül áprilistól októberig tart, a torreádorok egy része télen Latin-Amerikában szerepel. Sok fontos tenyészet létezik a "toro bravo" (a bikaviadalra alkalmas bika)tenyésztésére (például Miura, Domecq, Victorino, Alcurrucén, Murube), ez a fajta bika (mely morfológiailag különbözik a vágóhídra szánt állatoktól)már régen kihalt volna, ha nem léteznének a bikaviadalok. A tenyésztőkön kívül még rengetegen élnek a "fiesta nacional"-ból ("nemzeti ünnep", ahogy a spanyolok nevezik), a bikaviadal arénák személyzete, állatorvosok, a torreádorok ruháját, a "traje de luces"-t készítő, erre szakosodott szabók, lótenyészetek, különböző torreádor felszereléseket gyártő cégek.

copyright (c) by: Mendíí.
forrás: wikipedia.